Ha szeptember, akkor tapasztalatom szerint egy eseménydús, aktív hónap veszi kezdetét a legtöbb gyermekes család számára. Véget ér a nyár és elkezdődik valami új.
Vannak szülők, akik alig várják, hogy beköszöntsön az ősz, amikor az élet visszatér egy sokkal strukturáltabb mederbe és vannak, akik marasztalnák még a nyarat, mert lazábban, ráérősebben teltek a napok.
Egy biztos, a legtöbb családban, ahol baba, totyogó, bölcsődés, óvodás vagy iskolás van, a szeptember valami új kezdete, egy váltás.
Akiknél baba vagy totyogó van otthon, azok gyakran elindulnak felfedezni a környéken fellelhető baba-mamaprogramokat, amikre szívesen járnak és ami egy kis kikapcsolódást, színt visz a hétköznapokba. Fontos, hogy olyan programokra menjünk, amik örömet okoznak mamának-babának egyaránt. Érdemes pár alkalommal kipróbálni egy adott foglalkozást, és ha tetszett, rendszeresen járni. Így a gyermek szocializációja szépen, fokozatosan elindul. Jó esetben a foglalkozás vezetője egy referencia személy lesz a gyermek számára, akivel a rendszeresen találkozások során ki tud alakítani egy bizalmi kapcsolatot úgy, hogy a biztonságot jelentő anya, azaz Te is folyamatosan elérhető vagy számára a foglalkozás alatt. Ne érezd magad rosszul, ha az első pár alkalommal a te gyermeked gyakran akar az öledben lenni a foglalkozás alatt, ez adja meg neki azt a biztonságot, amivel később egyre több időt tölt majd távol tőled és követi a foglalkozásvezető kéréseit. (Nem érdemes hasonlítgatnod, hogy más gyereke bezzeg egyből beleveti magát a forgatagba, hiszen nem tudhatod, mióta járnak, hány testvére van és így tovább.)
Vannak, akik a bölcsit vagy az óvodát kezdik. Az ő életükben a szeptember jelentősebb változásokat hoz, hiszen ezek az apróságok már napi rendszereséggel indulnak „munkába”. Akik most először mennek rendszeresen bölcsibe vagy oviba, azokra a beszoktatás időszaka vár szeptemberben. A szülőkre pedig a rendszeres reggeli rutin, időtartás.
Hogy mivel könnyíthetjük meg a gyermekünk és a saját életünket a beszoktatási időszakban? Azzal, ha megbízunk az intézményben és az ott dolgozókban, hogy jól végzik a munkájukat, megbízunk a gyermekünkben, hogy elég érett ahhoz, hogy jól fogja venni az akadályokat, és megbízunk magunkban, hogy jól tettük a dolgunkat szülőként, hogy jól vegye az akadályokat, valamint végül, de nem utolsó sorban, hogy képesek vagyunk egy újabb lépést tenni az elengedés néha talán nehéznek tűnő ösvényén.
Fontos tudni, hogy azok, aki már tavaly is bölcsisek vagy ovisok voltak, ők is igényelnek egy kis „beszoktatást”. Na nem úgy, hogy ott ülünk velük az első héten, de törődésből, odafigyelésből lehet, hogy most, az első hetekben többre lesz szükségük. A nyári, családdal együtt töltött időből való átállás, sokszor emberpalánta próbáló, és ez rendjén is van.
És a nagyoknak indul az iskola.
Iskolája válogatja. Vannak iskolák, ahová csak a naiv elsősök és vannak iskolák, ahová a felsőbb évfolyamok nebulói is vágyakoznak szeptemberben. A szerencsésebbek az utóbbi oktatási intézmények valamelyikébe járnak. Amennyire én látom, a mai iskolarendszer nagy terhet jelent a legtöbb gyerekek ((és pedagógus és szülő)) számára. A gyerekeken lévő nyomást némiképp tudják oldani kiváló pedagógusok és sajnos vannak tanárok, akik tovább rontják a helyzetet. Sokat jelent a gyerekeknek, ha szülőként nem csak örömét, de a panaszát, nehézségeit is meg tudjuk hallgatni. Fontos, hogy mi magunk hogyan állunk az iskolakezdéshez, mert a gyerekeket ez nagyban befolyásolja. Ha az élet természetes velejárójának tekintjük, az segíthet, hogy a gyermek saját tapasztalásokra tegyen szert a sulival kapcsolatba.
Apróság, de jó ötlet lehet, hogy az iskolakezdéshez pár szükséges dolgot nem mutatunk meg nekik, hanem az első hetekben meglepetésként kerül elő egy-egy vágyott apróság, amit amúgy is megvettünk volna. Egyik reggel az áhított mesefigurás uzsonnás doboz, másnap a menő kulacs, vagy extra színes ceruza, radír stb.
Mögöttünk a nyárral és a karanténnal nagyon sok szülő várja már a szeptembert, hogy egy kicsit fellélegezhessen. Közülük van, aki ezt szégyelli és van, aki úton-útfélen hangoztatja ezen vágyát. Nem hiszem, hogy sokan tudnák, pontosan miként is fog alakulni az ősz, de remélem, hogy a pandémiás helyzet lehetővé teszi, hogy a gyerekek ismét gyerekközösségbe szocializálódjanak, a szülők pedig egy kicsit fellélegezhessenek. Ránk fér😊
Comments